Vereczkei Zsolt, a Sugovica-part ikonja idén éppen a Magyar Parasport napján ünnepli
születésnapját. Az Impulzus a Parasport Jövőjéért Alapítványban tevékenykedő háromszoros
paralimpiai bajnok nem kevesebb, mint hét csúcsversengésen vett részt, és kivétel nélkül
éremmel zárta a megmérettetéseket. A közvetlen természetű úszóikon ma sem tudott igazán
elszakadni a víztől: gyakran fellelhető a Sugovica-sétány festői szépségű kanyarulata mellett, és
ízig-vérig bácskai lokálpatriótaként gyakran ötletel Baja és térsége sportéletének, turisztikai
adottságainak stratégiai fontosságáról, lehetőségeiről.
Idén hatodik alkalommal ünnepeljük a Magyar Parasport Napját: az Országgyűlés 2017.
december 12-i ülésén egyhangúlag megszavazta a Kulturális Bizottság ötpárti kezdeményezését,
így hivatalosan is országos napja lett a magyar parasportnak.
Vereczkei Zsolt 1977. február 22-én Nyírbátorban, végtaghiányosan született. Zsolt 10 éves
korától tanult úszni, és onnantól kezdve versenyszerűen is űzte ezt a sportot a Bajai Spartacus Sc
színeiben. A tehetséges úszó Érsekcsanádon nőtt fel, így már egészen kiskorától meghatározó
volt számára a víz szeretetet. A Mozgásjavító Intézetben hamar felfigyeltek kiváló vízfekvésére,
alkalmazkodó képességére, így hamar elkezdték versenyekre járatni. 1992-ben már
Barcelonában találhatta magát ifjú titánként, ami a paralimpia.hu-nak adott interjúja alapján
hatalmas élmény volt a busszal megtett több száz kilométer ellenére is számára. Hab a tortán,
hogy az S5-ös sérültségi kategória aranyérmét is elhozhatta.
Kiemelkedő versenyzőtípus volt Koller István, egykori szövetségi kapitány visszaemlékezései
alapján, hiszen pontosan azokban az ihletett pillanatokban, kulcsmomentumokban gyújtotta be
leginkább a rakétákat, amikor igazán kellett. Az éles helyzetekben volt igazán elemében, ezt a
mentalitást Zsolt később a civil életére is átmentette: az elért sikerek kiölték belőle a drukkot, és
bátor szívvel tud jelenleg is odaállni az élet hozta legváltozatosabb kihívások elé. Barcelonában,
1992-ben még hátizsákos turistának nézték a 16 éves fiatalembert, aki első paralimpiáján egyből
a legfényesebb érmet tudta megragadni a szakma döbbenetére. A tehetséges versenyző 1996-ban,
Atlantában is legyőzhetetlennek bizonyult, szintén 50 méter háton, akkor már korszakos
nagyságként tartották számon nemcsak a sportág berkeiben, hanem a Halászlé fővárosában is.
2000-ben, Sydney-ben is megismételte ezen performanszát. Legfényesebb időszakában, két
nagyszerű győzelme idején Paksi László irányította Zsolt felkészülését.
Legemlékezetesebb élményeként az Ausztráliában élő magyarok körében rendkívüli
népszerűségnek örvendő bajai bajnoknak a helyiek külön is szurkoltak, és a város
nevezetességeivel megismertetve őt, vele együtt élték végig együtt a harmadik bajnoki címét
megkaparintó Vereczkei Zsolt nagy kalandját. A város paralimpikonja a Bajai Spartacus Sc
színeiben, később Pass Ferenc irányítása alatt edzett a Petőfi-szigeti létesítményben. 2004-ben,
Athénban is meglett az eredménye az elvégzett kemény munkának: ezúttal a bronz medáliát
csípte meg Zsolt, és már irgalmatlanul nehéz lélektani körülmények között is bizonyította
tartását: Pekingben, Londonban és Rio de Janeiroban is megismételte performanszát, így
hétszeres paralimpiai érme mellett háromszoros paralimpiai bajnokként zárhatott hetedik olimpiáján.
Sokáig párhuzamosan edzhetett háromszoros olimpiai bajnokunkkal, Hosszú Katinkával is.
A halászlé fővárosának hírneves úszója 2000-ban kaphatta meg a Baja Város Sportjáért kitüntető
díjat, majd Rió után kisvártatva befejezte aktív pályafutását. Néhány barátjával alapították meg
az Impulzus a Parasport Jövőjéért Alapítványt, ahol tanácsadóként Zsolt is segíteni kezdett a
sérült gyermekeket mozgásformákra indítani, és ezen keresztül nyitni a világ felé. Neves úszónk
saját életpéldájával adhatja a legtöbbet védenceinek, tájékoztatása alapján a sport teljesen
átformálta a személyiségét, tartást adott számára, és minden pillanatban éberré, késszé tette a
kulcsfontosságú momentumok megélésére.
