Ízig-vérig pedagógus, abból is a kiváló fajtából. Talán így lehetne jellemezni dr. Szentjóbi Szabó Tibort, aki hosszú éveken át meghatározó alakja volt Baja város oktatásának. Tanár, igazgató, kolléga, férj, családapa, nagypapa. Izgalmas egyveleg, amit az alábbi beszélgetés is igazol.
A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szereztem középiskolai matematika – fizika szakos tanári oklevelet 1962-ben – mesélt a kezdetekről dr. Szentjóbi Szabó Tibor. A város legjobb – Tóth Árpád nevű – gimnáziumában tanítottam. Az iskola hierarchiájában végig jártam minden lépcsőfokot, a „wc, és kapufelügyelő tanártól” a munkaközösségvezetésig, az ifjúságért felelős tanárig. Ez a „lépcsőzés” segített igazán szakemberré válni. Dolgoztam a város oktatásigazgatásában is. Óraadó voltam a Kossuth Lajos Tudományegyetem Neveléstudományi- és Matematika Intézetében. Ahogy szélesedett feladataim horizontja, úgy láttam bele az intézményvetetés összetettségébe. Debrecenben jelent meg első szakcikkem, itt szerepeltem először előadóként a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Konferencián. Itt voltam életemben először érettségi elnök, s kaptam meg első kitüntetésemet az Oktatásügy Kiváló Dolgozója minősítést. Itt született első gyermekem is. Tanítványaim itteni 55. éves érettségi találkozóin elhangzottak is bizonyítékai munkámnak. Házasságom révén kerültem Bajára, mert feleségem bajai és a város kohéziós ereje vonzotta vissza.
P.T. Könnyen ment a beilleszkedés az új környezetbe?
Ehhez hasonló kérdést tett fel már egy újságíró. Mikes Kelemen gondolatait kisajátítva válaszoltam: Annyira megszerettem Baját, hogy nem feledem Debrecent. Az is igaz azonban, hogy nekem, mint „bevándorlónak” háromszor annyi érvet kellett felsorakoztatni igazam bizonyítására, mint a „bennszülötteknek”, de sikerült. Pályafutásomat egy repülőgépi utazáshoz hasonlítottam. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem volt a repülőgép összeszerelő műhely. A Debreceni Tóth Árpád Gimnázium volt a felszálló pályám. Baján értem el az utazási magasságot. 21 év repülés után sértetlenül tettem le a gépet utasaival /tanulók, tanárok/ együtt.
P.T. Hosszú és tartalmas repülőút volt ez…
1971-ben lettem bajai. Épp akkor három üres középiskolai igazgatói állás volt, nem kellett tehát senkit kitúrnom. A Bács-Kiskun Megyei Tanács Művelődési Osztályáról elkértem áttanulmányozásra 1 -1 érettségi vizsga és tantestületi évzáró jegyzőkönyvet. Ezek alapján döntöttem az akkori Tóth Kálmán Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola mellett. Érdekes volt számomra a debreceni és bajai iskola építési hasonlósága és résztörténete. Mindkettő katolikus leánynevelő intézet volt. Ez is csökkentette az idegenség érzését. A Bács-Kiskun Megyei Művelődési Osztály csoportvezetője felhívta figyelmemet arra, hogy a városban ennek az iskolának változott a képzése a legtöbbet, s számíthatok újabbakra is. No ez volt az útra bocsátó szép üzenet. A gimnáziumi tantervekkel tisztában voltam, hisz ott tanítottam. A vízügyi szakképzés tanterveit már Debrecenben beszereztettem, áttanulmányoztam. Ez olyan jól sikerült, hogy kollegáim elismeréssel konstatálták tájékozottságomat. Munkába lépés kezdetén minden kollegával beszéltem, milyen tervei, javaslatai vannak szakterületén, az egész iskola nevelési gyakorlatában mit lát javítandónak, az oktatási körülményekben mit javítana, mi a véleménye a testületi csoportok /pl: munkaközösségek../ együttműködéséről, a szülőkkel milyen harmonikus, diszharmonikus momentumok fordultak elő, a szakképzésben érdekelt vállalatokkal milyen a kapcsolat, milyennek ítéli a tanulók neveltségi szintjét.
P.T. Nem csak pedagógusokkal kellett azonban együtt dolgoznia az évek során…
A gazdaságvezetőt megkértem járjuk be az épületet, ismertesse meg a helyiségek funkcióit, szervezze meg, hogy találkozhassak a nem pedagógus dolgozókkal is. Nagyon sok hasznosítható ötletet kaptam. Ezek több évi munkatervbe szétoszthatók lettek. A megvalósulás folyamatában tapasztalni lehetett annak pozitív hatását, mikor egy-egy kollega találkozott saját ötletével. A gazdaságvezetői séta feltárta, milyen heterogén az iskola területe. Más-más hatáskörbe tartozóan van itt leánykollégium, általános iskola, óvoda. Néhány év után sikerült az általános iskolát és az óvodát áttelepíteni egy-egy anyaintézményhez. A Petőfi-szigeten elkezdtek egy új kollégiumot építeni nekünk. Én mondtam, kapja meg azt a Kenyeres kollégium, nekünk jobb lesz az épületünk felszabaduló része. Sikert arattunk. Az egész terület homogénné, sajátunkká vált. Oktatási helyiségekkel gyarapodtunk. A fő épületben az oktatási helyiségekből korábban leválasztott „sufnikat” megszüntettük, oktatási helyiség lett belőlük. Ugyanakkor folyt a Türr István Sportcsarnok építése a Vízügyi Igazgatóság vállalásában. Elkészülte után, építészetileg ahhoz csatlakozóan az élő vállalati segítséggel szakmai gyakorlatokhoz műhelyeket és tantermeket építtettünk. Később a Duna-völgyi csatorna mellett létrehoztunk egy épületet a gyakorlaton levő diákok és szerszámok, műszerek, anyagok számára. Körülötte pedig vízmérésre alkalmas terepet, műtárgyakat alakítottunk ki, amit az akkori Vízügyi Főiskola is használt, együttműködésünk keretében. Itt már gyakorlaton levő tanítványaink is dolgoztak a létesítményen. Fontos megjegyeznem, hogy ezen építkezések költségei nem terhelték a város költségvetését. Ezekkel az építkezésekkel az oktatási feltételek javítása és a kollegák komfortigényeinek kielégítése volt a célom.
P.T. Nem lehetett egyszerű feladat a feltételek megteremtése. Hogyan hatott ez az oktató- nevelő munkára?
Néhány iskolaszervezési eljárást debreceni volt igazgatómtól hoztam magammal. Tudatosítottam, hogy az iskolában dolgozó minden felnőtt /tanárok és nem pedagógusok/ egységes nevelő testületet alkot. A technikai- és konyhai dolgozók kezében is sok nevelési eszköz van, amit használniuk kell. Így lesz teljes a diákokról való gondoskodás az iskolában tartózkodásuk egész ideje alatt. Vezető társaimtól kértem, mindig azt a jogszabályt keressék meg, mely szerint a problémát meg lehet oldani, ne azt, mely szerint nem lehet. Már ez is segítette az innovatív munkát. A gazdaságvezető részt vett a tantestületi értekezleteken. Tájékoztatást adott az időarányos pénzfelhasználásról, oda-vissza vitte az információkat a testület és a technikai állomány között, rendszerezte, gyűjtötte az igényeket. Hittem abban, hogy az időben célba jutó információ időt, átgondoltságot és pénzt jelent. Felhívtam a pozicióban levő kollegáim figyelmét, hogy a vezetőnek már a döntés előkészítés szakaszában tudnia kell annak következményeiről, hatásairól. Figyeltem arra, hogy az üzemeltetésre és az oktatásra megfelelő arányú pénz jusson. Apáczai Csere János szerint az iskola a tanulók – tanárok – szülők harmonikus együttműködése. Igyekeztem így szervezni az iskola életét. Nem akartam „iskola-gyárban” dolgozni, ahonnan „emberi csomagolás nélkül” dobjuk ki a gyerekeket. Problémás esetekben is elvártam, hogy a tanár, a tanuló és a szülő együtt keresse a megoldást, úgy, hogy először a tanuló mondja el problémáit, így elkerülhető az otthon esetleg átszínezett változat. Ezután hármasban mindig találtak megoldást. Nem voltam híve a tanulókereskedelemnek. Ekkor ugyanis az egyik iskola kiajánlotta a másik iskolának a problémás tanulóját, más esetben pedig ő fogadott attól, vagy harmadiktól. Ilyenkor azonban általában a probléma nem oldódott meg, csak áthelyeződött, de az oktatási rendszerben maradt. Kértem kollegáimat, hogy tanuló központúan dolgozzák fel a tanítandó anyagot. Saját munkájukhoz keressenek alternatív, esetleg jobban tanítható eljárásokat. Az iratokból megállapítottam, hogy érettségihez közeledve növekedett a bukások száma. Feltettem a kérdést, hogyan lehet az, hogy egyre hosszabb ideje dolgozunk a tanulókkal saját követelményeink szerint, mégsem javulnak az eredmények. Kértem, vizsgálják meg a gyenge out put okait. Az évfolyam szerinti követelmények jól épülnek-e egymásra? A tananyag feldolgozás módszerei illeszkednek-e a tanulók életkorához, a tananyaghoz? Jók-e az értékelési eljárásaink? A tananyagokat átrendezték, az elsajátítás fokát bejegyezték a tanmenetbe, minta feladatokat gyűjtöttek, megelőzve a kompetencia méréseket. A tanításnál hivatkoztak a tantárgyak egymáshoz kapcsolódására. Ez különösen a szakképzésben volt hasznos. Megemlítettem, hogy már Francis Bacon /1561-1626/ azt mondta /nem szószerinti idézet/: nem elég a régit az újba tölteni….ha haladni akarunk. Ehhez kell az utakat keresnünk.
P.T. Ez a gondolat hogyan valósult meg?
Nem zártam el a kollegákat az információktól. Szakmai konferenciákra küldtem, pályázat írására biztattam, érettségi elnökségre javasoltam őket. Sok információt gyűjtöttek más iskoláktól. Díjazott pályamunkákat, tantervi anyagot, tanári segédkönyveket, szaklapokba cikkeket írtak. Oktatási dokumentumok bírálatára kérték fel őket Mi lettünk a megyében a legtöbbet publikáló testület. Az anyagokból kiállítást is rendeztünk. A kiadványok látványa jó hatással volt a tanítványokra is.
P.T. Úgy tudom ebben az aktivitásban Ön is élen járt.
Örülök, hogy gondolataim másokat is érdekeltek. Kb. 100 szakcikkem jelent meg, kb. ennyiszer voltam érettségi elnök /Debrecen, Baja/, írtam tanári segédkönyvet, tankönyvek pedagógiai bírálatát végeztem, országos fórumokon előadást tartottam. Kiegészítő tanulmányokat folytattam az Eötvös Loránd Tudományegyetemen környezetvédelemből. Óraadó voltam a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Matematika- majd a Neveléstudományi Intézetében, ugyancsak óraadó voltam a Bajai Vízügyi Főiskolán. Egyetemi doktori vizsgát tettem. Az országban elsőként szerveztem meg a vízügyi és környezetvédelmi technikusképzést külföldi diákok számára /algériai, zimbabwei/. Többen visszaemlékező levelet is küldtek. 51 tanulóval és egy kollegával elkészítettük Baja város környezetterhelési térképét. A tanulókat területrészenként szétosztottuk, s jegyzetfüzettel, fényképezőgéppel járták a területet 2 hónapig. Megállapításaikat piktogrammokkal, jelmagyarázatokkal bejelölték a város térképére. Ezt a munkát leadtuk a Műszaki Osztályra további hasznosításra. Az anyag része lett a Független Ökológiai Központ által összeszerkesztett országos adatoknak, ami később Magyarország Öröm és Bánat Térképe címen jelent meg.
Az iskolaszervezésben, oktatásban, környezetvédelemben, városvédelemben mutatott eredmények alapján a minisztérium érdemesnek tartotta, hogy Xavier Morales a Béke Hadtest képviselője iskolánkban és a városban dolgozzon. Feladata volt új módszerekkel a környezettudatos állampolgárok nevelésének segítése. Eredményként a város a vermonti alapítványtól több ezer dollár támogatást kapott, mely hozzájárult a hulladékudvar létesítéséhez.
P.T. Milyen testületekben számítottak a szakmai tudására?
A Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Intézet matematika szaktanácsadónak, szakértőnek bízott meg. Tőlük kaptam megbízást az iskolai Pedagógiai Programok véleményezésére. Az egyik iskola igazgatója leszállított egy olyan irathalmazt, mely összerakva magasabb volt, mint az éppen nálunk tartózkodó unokám. Példája volt ez az önmagunk értelmetlen túlszabályozásának. Voltam a Magyar Pedagógiai Társaság Bács-Kiskun Megyei Tagozatának elnöke, majd az Országos Elnökség tagja lettem. Baja város TIT elnökévé is megválasztottak. Dolgoztam az Országos Vízügyi Hivatal Oktatási Bizottságában is. Baja Város Városvédő Egyesületének elnöki tisztét is betöltöttem.
P.T. Milyen visszhangja volt a tevékenységeinek?
Én sikerorientált ember vagyok. Örömet szerez, ha megerősítenek a sikerben. Ilyenek voltak az egyedi, szakmai feladatokra vonatkozó felkéréseim és kitüntetéseim, melyeket a kollegákkal való együttműködésem gyümölcseként élvezhettem. Megkaptam az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést az oktatás szervezéséért, a Haza Szolgálatáért Érdemérem Ezüst fokozatát a rendészeti, katonai főiskolákra történő beiskolázás támogatásáért, a TIT Emlékplakettet a tudományos ismeretterjesztő munkáért, Kiváló Munkáért, a Környezetünkért Emlékplakettet az Országos Vízügyi Hivataltól, a Belügyminisztériumtól Elismerő Oklevelet a Városvédő Egyesületi tevékenységért, az Ifjúságért Érdemérmet, a Kiváló Nevelőmunkáért kitüntetést, a Kiváló Pedagógus kitüntetést, Bács-Kiskun Megye Közművelődési Díját, Apáczai Csere János Díjat, Baja Város Oktatásáért Díjat, a Magyar Köztársaság Ezüst érdemkeresztjét. Magam is ösztönzően, tudatosan fáradoztam azon, hogy arra érdemes kollegáim is elismerésben, kitüntetésben részesüljenek.
P.T. A felsorolás lefedi tevékenysége sokféleségét. Mi szunnyad még az iskola falai között?
Ami ott naponta történt az a tanárok-tanulók-szülők együttes tevékenységének története. Ennek eredménye mindannyiónké. A dinamikus tanítási menetben jó volt időnként megpihenni a tanári szobában és velük kávézni. Jó hangulatban teltek azok az órák is, melyeket közös vacsorával, beszélgetéssel töltöttünk el a Duna Szálló éttermében.
Minden tanév elején külön összehívtam a beiratkozott első osztályosok / ma 9-ik esek/ szüleit. Elmondtam, 14 év előnyük van gyermekük nevelésében. Mostantól ehhez járul a kollegáimnak a szakmai véleménye, így lesz teljes a tanulók megítélése. Ezért kérem, dolgozzanak együtt. Legyenek az iskola „tanársegédei” Mérnököket, orvosokat, közgazdászokat, kitűnő tapasztalatú szakmunkásokat, tűz- és munkavédelemben jártasakat, külföldön dolgozottakat örömmel fogadunk rendkívüli órák tartására, dokumentumok elkészítésének segítésére. A homogénné vált iskolaépületben dolgozó pedagógusok egységes testületet alkottak. Jó órabeosztással a kollégiumi nevelők tanítottak is, s a tanító tanárok kollégiumi nevelő munkát is végeztek. Elég sok kitűnő sportoló tanítványunk volt, akik időnként egyéni edzéstervük miatt hiányoztak a tanórákról. Úgy segítettünk nekik, hogy a megfelelő időben bemehettek a kollégiumba, s ott a szaktanárok segítségével pótolták a távollétükben tanult anyagot. Így távollétük nem számított hiányzásnak. Az iskola könyvtárát nyitottá tettük a felnőttképzésben résztvevők, és a szülők számára is. Itt fogadtuk a rendkívüli órát tartó irodalmárokat, zenészeket, kitünő sportolókat, műszaki szakembereket. Itt tartottuk meg a szakképzésben érdekelt vállalatok képviselői számára az országos értekezletet, ahol a Szakoktatás c. szaklap is képviseltette magát. Lehetővé tettük, hogy arra alkalmas tanulók előbb levizsgázhassanak bizonyos tantárgyakból. A felszabaduló órákat közvetett tanári irányítással a felvételi tantárgyra fordíthatták a könyvtárban. A túl sokat hiányzó tanulók számára havonta tananyagpótló foglalkozást és beszámolót írtunk elő. Az iskolába érkező új pedagógusoknak az iskolavezetés fogadást adott. Megismertette őket az iskola történetével, szokásaival, hagyományaival, pedagógiai eljárásokkal, követelményekkel, adminisztrációval. Szabad teret engedtünk a kulturált diák ötleteknek. Az egyik, arany cipős atléta tanítványunk javasolta, április 4-ét ne politikai szöveggel ünnepeljük, hanem fussa le az iskola közössége a Baja határában még akkor ott levő tankig az 1945 métert. Tegyünk egy szál szegfűt a tank ágyúcsövébe, emlékezve az elhunytakra. Ezt a távot nekem is le kellett futni, mert tudták, hogy Debrecenben atletizáltam. Az arany cipős tanítványunk ott kocogott mellettem. Túléltem az ünneplést. A vízügyi osztályok tudták, hogy a vízgazdálkodási év október 31-én zárul. Ekkorra Hidrológus Szilveszter rendezésére kértek engedélyt és kinyomtatták a Csőgörény c. vicclapot. A gépész osztályok sem akartak lemaradni, ők a Porlasztóshowt rendezték meg és kiadták a Szívató c. újságot. Tanuló – tanár együttműködéssel készültek a rendezvényekre, s nagy közönség előtt mutatták be a produkciót. Külön érdekesnek tartom a Türr István Sportcsarnokban megrendezett Országos Ifjúsági Bélyegkiállítást. Paravánokon több ezer bélyegben lehetett gyönyörködni. Örömmel értesültem, hogy tanórákon a bélyegeken látott műszaki, növénytani, tudományos képekről elemző beszélgetést folytattak. Aktív eszmecserét folytattam a diákokkal a kollégiumi gyűléseken, Diákparlamenten. Meglátogattam a nyári építőtáborban dolgozó győztes tanítványainkat.
A ballagás keretében külön ünnepi esemény volt a diákok azon kezdeményezése, hogy a búcsúzó végzősök, általuk és a szülők által dedikált egy-egy könyvet ajándékoztak az iskolának, kifejezve köszönetüket az oktató-nevelő munkáért. A ballagási menetben érintve a könyvtárat, az asztalra helyezték a könyveket. Ezeket előszeretettel keresgélték az érettségi találkozókon. Hitoktatást már a törvény megjelenése előtt biztosítottunk a szülő és gyerek kérése alapján. Egyháztörténeti ismertetés után a diákokkal, társiskola csatlakozásával felújítottuk a Zsidó temetőt.
Ellátogatott hozzánk Várszegi Asztrik, s előadást tartott az állami és egyházi nevelési folyamat párhuzamairól, találkozási pontjairól. Az iskola 120 éves jubileuma alkalmából látogatást tettünk a Kalocsai Érseki Hivatalban. Megszerveztem a Magyar Középiskolások matematikai olimpiára felkészítő táborát. Térítésmentesen biztosítottuk a szállást, étkezést. Levelet írtam a megye középiskoláinak, hogy szívesen látok érdeklődő tanár kollegát és tanulót, ugyancsak költségmentesen. Egyetlen érdeklődő sem jött, pedig évközben sokat panaszkodunk a matematika tanulás, tanítás problémáira. Sajnáltam az érdektelenséget. Itt csodát láthattak volna, s találkozhattak volna a tanító kollegákkal… A versenyző diákok képeslapon köszönték a táborozási lehetőséget, s közölték, hogy harmadikok lettek az olimpián.
P.T. Igazgató Úr szavaiból azt veszem ki, hogy Ön a szakmájában egyéni játékos, a végrehajtásban viszont csapatjátékos volt. A testülettel milyen volt az együttműködése?
Vitáim voltak, de konfliktusaim nem. Tudták, hogy vallom azt a kínai mondást, mely szerint nem haladni a művészet, hanem másoknál gyorsabban haladni. Ezt elfogadták. Igyekeztem nyitottá tenni őket, képviseljék az iskolát a városi eseményeken. Ösztönöztem, vegyenek részt a város életében. Az igazgató mindig megoszt. Ezt alaposan át kell gondolni. A megosztás nem lehet negatív diszkrimináció, megbélyegzés. Egyszer a titkárnővel összehívattam a testület egy részét. Ők voltak azok, akik szaktárgyuk kiváló ismerői, kitekintést adnak az alkalmazási területekre, kitűnő logikával dolgoznak, jól súlyozzák a feladatokat, osztályzataik reálisak, nevelő hatásúak, tanítás közben nem egyforma „káposztafejeket” látnak, hanem tanulókat aznapi gondjaikkal, örömeikkel, jól motiválják őket, tanóra felépítésük átgondolt, jól ötvözik az elméletet és a gyakorlatot. Nem kell őket folyton ellenőrizni, önállóságuk dicséretes. Summázat: örülök, hogy együtt dolgozhatunk. Egy héttel később másik csoporttal találkoztam. Ők már puhatolóztak az előzőknél. Elmondtam, ők azok, akik hibátlanul birtokolják a szaktárgyi ismereteket. Mint tantárgyat hibátlanul tanítják, de túl iskolaszerűen. A tanulók kevés támpontot kapnak az alkalmazáshoz. Így tudásuk inkább elméleti és reproduktív. Több segítség kellene a tanulók önállóságának fejlesztéséhez. A tananyaghoz illesztett értékelésük reális, de csak tényanyagot tükröző. Tantervi keretek között általában reproduktív választ várnak a tanulóktól. Táblavázlatuk kifejező. A testület értékes tagjai, de a tanulóközpontúságnak, és a motivációnak jelentősebbnek kellene lennie. A harmadik csoporttal egyenként beszéltem. Elmondtam, jó felkészültségűek, de bizonyos fokig nagyvonalúak a tanításban. Egy –egy mozaik kimarad a folyamatból, így nem minden kapcsolódik össze a gyerek fejében. Kissé szabadelvű az óravezetésük, ami könnyen átcsap pontatlanságba. Nem mindig egyértelműek a meghatározások. Számonkérésük, értékelésük esetleges, nem épül a tanítási folyamatba. A tanórák idő és tananyag tervezettsége nincs mindig szinkronban. Nem látom akadályát, hogy a tanórák hatékonysága fejleszthető legyen. Valahol számítottam rá, de azért kellemesen meglepett, hogy a harmadik csoportból jöttek be az irodába néhány nap múlva. Egy kávé mellett elmondták, belátják, vannak még tartalékaik, tényleg javíthatnak tanítási eljárásukon. Igazam van, és jó, hogy személyesen beszéltük meg. Ilyen meggondolás alapján alkalmaztam a differenciált béremeléseket.
P.T. A testület hogyan viselte a sok profilváltozást?
Garanciát jelentett számukra, hogy a változások miatt nem tettünk munkanélkülivé senkit. Természetes mozgások azonban voltak. Pl: büszke vagyok azokra a kollegákra, akiket hitelesítettem, segítettem kibontani szakmai kvalitásukat, s most egyetemeken, főiskolákon tanítanak, országos vagy nemzetközi intézményekben, szervezetekben dolgoznak. A gimnáziumban tanterv és óraterv változások voltak. A vízügyi és gépész képzésben több volt a lépcső. Szakközépiskola – technikusi modell – világbanki modell. Az én feladatom volt biztosítani, hogy a változások harmonikusan simuljanak bele a folyó képzési folyamatba, a bázis vállalatokkal a munkakapcsolatot tartani, a közös feladatokat koordinálni. Az iskolán belüli feladatokat az igazgatóhelyettesek és a gazdaságvezető szervezte. Amint korábban említettem, 21 év repülés után sértetlenül letettem a gépet. Az utazás befejeződött, nyugdíjba mentem. Büszke vagyok arra, hogy sok változás ellenére nem kellett utódaimnak sem tárgyi, sem pedagógiai építményeinket lerombolni, fejleszteni lehetett. Nincs hiányérzetem, amit középiskolai igazgatóként el lehetett érni, elértem. Az „iskolaszag” azonban még mindig nem kopott le rólam. Az iskolát még most is a magaménak is tekintem.
P.T. Mondjon néhány szót a családjáról is!
Szentjóbi Szabó László költő, tanár, jogász részt vett a Martinovics mozgalomban. Emiatt a kufsteini várfogságban halt meg. Ősei Bethlen Gábortól kaptak nemesi oklevelet 1618-ban Szentjobbon /Siniob/. Innen származik az előnevünk. E család testvérágából eredeztetjük magunkat.
Feleségem magyar-orosz szakos tanár, a III. Béla Gimnáziumban tanított. Kitünő a tehetség felismerő, fejlesztő képessége. Ennek volt köszönhető, hogy sok tanítványa szerepelt győztesként országos tanulmányi versenyeken. Volt érettségi elnök és Miniszteri Kitüntetést is kapott. Többször meghívták irodalmi versenyek zsűrijébe. Az Eötvös József Főiskola megbízásából módszertani konzultációkat tartott leendő tanároknak.
Két felnőtt gyerekünk van. Tamás orvos, két leánygyermeke van. Zsuzsanna lányunk élelmiszeripari mérnök, férje gépészmérnök. Nekik is két leánygyermekük van. Mind a négy unoka egyetemen tanult, vagy tanul. Jó tanulók, drukkolunk értük és örülünk az eredményeiknek. Jobban kívánom nekik a sikert, mint magamnak kívántam.
Putnik Tamás
