Elhunyt Király Sándor, Nagybaracska korábbi polgármestere. A települést nem kevesebb, mint 24 éven át vezető Király Sándor a nagybaracskai sportéletben is kulcsszereplő volt, 2003-tól 2019-ig a Híd SC labdarúgó csapatának az elnöki posztját is betöltötte. Király Sándortól egykori önkormányzati képviselőtársa búcsúzott.
„Király Sándor Nagybaracskán született, egész életét itt élte le. A helyben végzett általános iskola után a pécsi Zipernowsky Károly Műszaki Szakközépiskola tanulójaként végzett. Vízügyi főiskolai tanulmányait rajta kívül álló okok miatt nem fejezhette be, a Ganz bajai üzemében kezdett dolgozni. Dolgozott a dávodi fafeldolgozóban, a Nagybaracskai Takarékszövetkezetben és a Nagybaracskai Községi Tanácsnál is, 1990-ben itt érte a rendszerváltás. Akkor az MDF-FKGP támogatásával indulva elnyerte a polgármesteri pozíciót, nagy többséggel választotta meg a település lakossága. Ettől kezdve 24 éven keresztül szolgálta polgármesterként a települést, napi 24 órában, a 2014-es önkormányzati választásokig. Vezetése alatt létesült meg a települési gázfejlesztés, melynek során minden háztartásnak lehetősége nyílt a gázüzemű fűtéshez való hozzáféréshez. Megtörtént az iskola és a művelődési ház fűtéskorszerűsítése, földutak kerültek aszfaltozásra, megépült az új községi ravatalozó, került fejlesztésre az önkormányzat konyhája. Mindent megtett a község termálfürdőjének működtetéséért, az ott nyújtott szolgáltatások színvonalának emeléséért.
Utolsó ciklusában elérte, hogy a fürdő vizét gyógyvízzé nyilvánítsák, ezzel szélesebb perspektívát nyitva a fürdő további hasznosítása irányába. Ugyancsak az utolsó ciklusában elindította a szennyvízhálózat kiépítését is. Polgármesteri tevékenységéhez köthető a hulladékszállítás megszervezése és a közvilágítás modernizálása is. Élve a lehetőségekkel kezdeményezte és aktívan működtette a történelem viharai miatt külhonban ragadt honfitársainkkal való kapcsolatépítést, testvértelepülési kapcsolatot alakított ki Erdélyben Gyergyóújfaluval, a Vajdaságban Szilágyival.
Elkötelezett volt a település futballjával kapcsolatban, a néhány éve még megyei szinten is kiemelkedő minőségű sportpálya és kiszolgáló helyiségek létrehozásában, volt, amikor több mint 100 helybéli és környékbeli fiatalnak biztosítottak sportolási lehetőséget: az e téren végzett tevékenységét a megyei szövetség is díjjal ismerte el.
Támogatta a helyi önszerveződéseket: a néptáncosokat, a helyi tűzoltó egyesületet, a polgárőrséget, a nyugdíjas klubot, a Gyöngyösbokréta dalkört. A már korábban elindult Sobri Kupa rendezvényt nemzetközi szintre emelte, elérte, hogy az itt nyertes versenyzőt az országos versenyre is meghívják.
Gondolva arra, hogy a településnek gondolnia és büszkének kell lenni múltjára is, megalapította a Nagybaracska Község Díszpolgára címet, amelyeket vitathatatlanul az arra érdemeseknek ítélt a testület, emléktáblát helyezett el az iskola falán az édesanyját hősiesen megvédő, azért életét áldozó gyermeknek, és a Megmaradás Emlékművével emlékezett meg a települést majdnem kipusztulás szélére sodró eseményről is.
Polgármesteri tevékenységét lehetetlen néhány sorban bemutatni: egy nagyon képlékeny és nagyon nehéz időszakban volt a település vezetője, aki az adott lehetőségekből a falu javára igyekezett mindig a legjobbat kihozni. E rövid megemlékezés szerzőjének engedtessék meg két tőle hallott elv („ars poetica?”) említése:
– vezetőként, ha valakinek százszor igent mondasz, de egyszer nemet, mindig a nem marad meg
– vezetőként nem nézheted, hogy valaki neked szimpatikus vagy nem, csak azt mérlegelheted, hogy a településnek hasznos, vagy nem
Életpályája, polgármesteri tevékenysége, a település szolgálatában eltöltött 24 éve tiszteletre méltó. Köszönjük, POLGÁRMESTER ÚR!”
