Bombaként robbant a hír a hét elején, hogy visszavonul Hosszú Katinka. Több országos portál is lehozta a hírt, miszerint az idei EB és VB után felhagy az aktív versenyzéssel a bajaiak háromszoros olimpiai bajnoka. Nos, azóta kiderült, hogy a hír egy álhír. A Nemzeti Sport Online nagy interjút készített Katkával, aki reagált a visszavonulásáról szóló hírekre, de kitért a Tokió-i olimpiára, és az idei terveire is. Alább az nso.hu oldalon megjelent beszélgetésből szemezgetünk.
– Uborkaszezon van, mégis képes felkavarni az állóvizet.
– Én? Hiszen nem tettem és mondtam semmit – reagált Hosszú Katinka arra, hogy néhány napja futótűzként söpört végig a médiában, hogy a háromszoros olimpiai bajnok a visszavonulását tervezi.
– Akkor vágjunk is bele rögvest, kezdjük a legfontosabbal: a visszavonulását tervezi?
– Nem. Biztos, hogy egyszer visszavonulok, és az is biztos, hogy már sokkal kevesebb van előttem, mint mögöttem az úszásban – a sajtóban megjelent állítások között szerepelt egy igaz kijelentés is, hiszen valóban harminchárom éves leszek májusban, és ezt azért kicsit sajnálom, mert még mindig élvezem az úszást.
– Mikor ment le az uszodába újra Tokió után?
– A novemberi rövid pályás országos bajnokság előtt két-három héttel. Egyébként azzal a tervvel, hogy a decemberi rövid pályás világbajnokságon akár el is indulnék, és vállalnék egy-két számot. Addigra már túl voltam a visszatérés minden nehézségén, csakhogy akkor meg jött a koronavírus-fertőzés, úgyhogy kezdhettem mindent elölről.
– Kanyarodjunk azért még vissza kicsit Tokióhoz: bár nincs értelme a ha-val kezdődő mondatoknak, az ön esetében egyértelmű, hogy egészen másként zárja ezt az olimpiát, ha azt az eredeti időpontjában, vagyis 2020 nyarán megrendezik…
– Ezzel nem vitatkozom, azt azért egyértelműen kijelenthetjük, hogy én aztán tényleg megsínylettem a koronavírus-járványt. Utálok kifogásokat keresni, Tokió előtt sem tettem, noha valójában azt sem tudtam, mi történik velem és körülöttem: egyszerűen nem voltak kapaszkodóim, nagyjából nyolc éve nem történt olyan velem, mint a járvány idején. Nem voltak versenyek, nem haladtam a megszokott út mentén, nem tudtam egyről a kettőre lépni, kicsit úgy éreztem, emiatt hátrányban is vagyok a többiekhez képest. Nem maradt más hátra, meg kellett próbálnom ebből a helyzetből is kihozni a legtöbbet.
– Így viszont benne volt a pakliban, hogy nem ér oda a dobogóra az olimpián, s hogy utána emiatt leszedik önről a keresztvizet is. Bántotta, hogy bántják?
– Jó ideje benne vagyok már az élsportban, így sejtettem, hogy valami ilyesmi történik, ha nem sikerül nekem az olimpia. Az imént azért beszéltem a Tokió előtti nyomásról, mert ezúttal ezt hatványozottan éreztem – a verseny után szívem szerint az mondtam volna mindenkinek, hogy gondoljátok, hogy én nem akartam nyerni, hogy nekem nem fáj, hogy nem sikerült? Nem tettem meg, ehelyett felemelt fejjel azt mondtam, ezúttal ennyi sikerült. Emellett viszont végig bennem volt, és így is gondolom: mindig a teljes képet kell nézni, én pedig nyertem már olimpiát korábban. Háromszor is.
– A tokiói vegyes zónában azt mondta, így biztosan nem tudja befejezni, most pedig már hetek óta teljes intenzitással készül, és ahogy mondta, egyelőre nem gondolkodik a visszavonuláson. Mi motiválja?
– Engem mindig is a saját céljaim motiváltak a leginkább, ha találtam valami olyat, aminek kapcsán fellángolt bennem a tűz, ami fűtött, az vitt mindig előre a hétköznapokban, az adott erőt a kemény munkához.
– Ezek szerint ezúttal is talált ilyet.
– A pihenésem idején sok időt töltöttem Nápolyban, hiszen a Nemzetközi Úszóliga versenyeit ott rendezték, s onnan kirándultunk többfelé. Éppen Szicíliában voltunk, amikor belém hasított, igenis fontos, hogy úgy menjek neki 2022-nek, hogy van egy tervem, egy célom – megtaláltam, mi lehet az: szeretném, ha én lennék az első úszó a világon, akinek száz érme van a világversenyekről. Eddig kilencvenhatot szereztem, és ugyan már ezzel is én vezetem ezt a különrangsort, nagyon motivál, hogy magyar úszó, nevezetesen én legyek az, aki először eléri a százat.
Fotó: MTI/Kovács Tamás
– Ezt a részét értem, de vajon a teste is érti? Egyáltalán nem idős persze, ám az úszásban, pláne, hogy az egyik fő száma a négyszáz vegyes, harminckét évesen mégsem számít fiatalnak.
– Egyelőre nem érzem azt, hogy nehezebb lenne a felkészülés, mint korábban, de azért erről kérdezzen meg néhány hónap múlva, mondjuk, az országos bajnokságon! Mindez nem jelenti az, hogy könnyű napokat élek, hiszen még nem vagyok formában, jelenleg a felkészülésnek abban a fázisában élek, hogy adom le a kilókat: egyértelmű, hogy így, hogy fizikailag még nem vagyok csúcsformában, nehezebb a munka is. Ám szerencsére a vállaim rendben vannak, vagyis nincs, ami hátráltasson. Egyedül a monotonitás okoz nehézséget, folyamatos kreativitásra van szükség ahhoz, hogy előremenjünk.
– Látva és tudva, hogy minden fontos, ami Hosszú Katinkával kapcsolatos, muszáj megkérdeznem: azzal számol, hogy amikor majd halad előre, jönnek a kérdések, vajon mikor éri el a százat, vajon amikor elérte, már a medence partján bejelenti-e a visszavonulását, vajon a májusi fukuokai világbajnokságon, vagy az augusztusi római kontinensviadalon gyűjti be a századik világversenyes érmét?
– Várjon! Én nem mondtam, hogy visszavonulok, ha megvan a századik érem. Az előfordulhat, hogy amikor elérem a százat, azt érzem, elég volt, ezen azonban még nem gondolkozom. A visszavonulás kapcsán tényleg nincs semmiféle terv a fejemben. Egyelőre csak az fontos, hogy újra formába lendüljek, hogy májusban, amikor visszatérek Japánba, megmutassam, mi is van bennem. Ezek a visszatérések egyébként is jellemzik a pályafutásomat: ugyan most nem Tokióba megyek vissza, hiszen Fukuoka rendezi a világbajnokságot, de az is Japán. A londoni olimpia után négy évvel ugyanabban a medencében úszhattam az Eb-n, emiatt aztán még nagyobb volt bennem a bizonyítási vágy.
– Arról nem is szólva, hogy augusztusban Róma rendezi az Európa-bajnokságot – 2009-ben az Örök Városban szerezte pályafutása első világbajnoki címét. Milyen számokban igyekszik elérni célját?
– A vegyesre koncentrálok – háton nem nagyon szeretnék már világversenyeken úszni, pillangón viszont annál inkább.
– Tegyük fel, hogy eléri a százat, miért ne érné el, de csalódott lesz, ha e négy érem között nem lesz egyetlen arany sem?
– Nem. Azért persze jó lenne, ha lenne köztük arany is…
Forrás: www.nso.hu / Kovács Erika
