„Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt.” A népszerű Edda sláger többször is eszébe juthatott Róka Györgyinek az elmúlt hat évben, hiszen körülbelül ennyi ideje tervezgeti a negyedik danos karate vizsgát teljesíteni. A bajai mestert sérülések, betegségek és a koronavírusjárvány is meggátolta idáig a terve abszolválásában, most azonban úgy tűnt minden akadály elhárult a nagy feladat elől. A sportolónő és mestere, férje shihan Kern Róbert az elmúlt hétvégén a világszervezetük nyári edzőtáborába Krakkóba utaztak. A lengyelországi hétvégén pedig a danvizsga lehetősége is megadatott a bajai harcos előtt.
Györgyi, jól tudom, hogy egy ideje már üldözöd ezt a negyedik dant?
Ha jól emlékszem hat évvel ezelőtt készült velem egy riport, amiben elmondtam, hogy a terveim között szerepel a negyedik dan megszerzése. Minden évben elkezdtem készülni, aztán mindig jött valami, ami miatt kénytelen voltam halasztani a dolgot. Vádliizom-szakadás, bokaszalag sérülés, stb. Már el is bizonytalanodtam egy kicsit, hogy talán a Jóisten nem akarja, hogy én negyedik danra levizsgázzak. De most megadatott a lehetőség.
Mikor kezdted a felkészülést, milyen munkát végeztél az elmúlt időszakban?
Nem volt egyszerű a felkészülés, hiszen a régi dojonkban nem tudtuk folytatni a munkát, de hál Istennek egy régi barátunk a segítségünkre sietett. Futóedzések, erőnléti edzések folyamatosan, valamint a technikai tréningek is meg voltak. Évek óta készültem erre, míg most egy három-négy hónapos célirányos felkészülést csináltunk végig.
Hogy néz ki egy ilyen danvizsga, mit kellett teljesíteni a hétvégén?
Csütörtök hajnalban utaztunk ki Krakkóba. Nem egész három nap alatt nem kevesebb, mint tíz edzés szerepelt a programban. A vizsga előtt állókra külön odafigyeltek, az ő edzésmunkájukat fokozott figyelem kísérte. Szombaton délután volt egy négy órán át zajló vizsga. Erőnléttel kezdtünk, aztán egy technikai vizsga. A végén felolvasták azok nevét, akik részt vehettek a másnapi küzdelmi vizsgán. Szerencsére az én nevemet is mondták.
Milyen volt a küzdelem?
Elég embert próbáló volt. Meleg is volt nagyon, ráadásul férfiakkal kellett küzdenem. 25×2 percig kellett talpon maradni, a küzdelem jellege pedig nem egy dojo küzdelemhez hasonlított, hanem inkább egy férfi verseny küzdelmeihez. A vizsgán azért jobban oda kell tenni magát az embernek.
Végighallgatni is fájdalmas. Nagy kő gördült le a szívedről?
Igen és nagyon örülök neki. Vasárnap amikor hazafelé utaztunk még nem nagyon hittem el, azóta is kicsordulnak a könnyeim, ha rá gondolok. Tizennégy év telt el azóta, hogy a Kyokushin útjára léptem és a harmadik dan között, és most a harmadik és a negyedik dan között is tizennégy év telt el. Vártam már nagyon.
Hétfőn megkezdődött az újabb tizennégy éves etap. Mostantól cél az ötödik dan?
Egyértelműen igen. Remélem azért nem kell újabb tizennégy évet várnom, de persze megvannak a kivárási idők. Innentől kezdve az alap az, hogy hat évet kell várnom a következő lehetőségre, hogy vizsgázhassak. Addig is az első nagy feladat kettő hét múlva vár rám, amikor is Orosházán a száz menetes küzdelmet szeretném teljesíteni.
Putnik Tamás
Fotók: Budokai Kern Facebook oldala
