A mai napon Kossuth Zsuzsannára, Magyarország első főápolónőjére emlékezünk, akinek hazaszeretete, tettvágya, s az a szinte egész életútját meghatározó törekvése, hogy bátyjának segítőtársa legyen indította arra, hogy önfeláldozó tevékenységre, hivatásra, a betegek ápolására vállalkozzon a szabadságharc idején.
Éjjel-nappal dolgozva három hónapig járta az országot. Nem csak ellenőrizte a működést, hanem új szükség kórházakat is létrehozott. A sebesültek ellátása mellett megkezdte az ápolásra jelentkezett nők nyilvántartását, szakmai és fegyelmi ellenőrzését. Sokat dolgozott egy szervezett ápolási rendszer kidolgozásán, melyben a nők mellett a férfiak munkájára is számított. Munkájának eredményeként 1849 tavaszán több mint hetven tábori kórház működött. A végsőkig kitartott önként vállalt hivatása mellett. A bukás után számtalan megpróbáltatást követően emigrációba kényszerült, tragikusan fiatalon, 37 évesen New Yorkban halt meg. Fájdalmasan rövid élete azonban mérföldkőnek bizonyult a magyar egészségügy történetében.
Az ápolók, az ápolói hivatás ünnepén a nagy elődök szellemi öröksége fényében mondunk köszönetet a hivatás képviselőinek áldozatos munkájáért.
A legszebb emberi hivatás azért tenni, hogy egy gyermeket a világra segítsünk, valakinek az életét, az életbe vetett hitét, egészségét visszaadjuk, valakit a mindennapi életvitelében segítsünk vagy az elmúlás méltóságát biztosítsuk.
Szerencsére mindig vannak olyan emberek, akik munkájukkal példát mutatnak a többieknek törődésből.
KÖSZÖNJÜK!
Kép: MTI/ Balázs Attila
