Bár hivatalosan csak december 6-án hajnalban érkezik a Mikulás, hogy aztán a gyerekek reggel megtalálják a nekik szánt ajándékokat, egy csoport különleges gyereknek abban a szerencsében volt része, hogy már november közepén találkozhattak vele a bajai Malom-Clubban.
A rendezvény ötletgazdája Rózsahegyi Zsoltné volt, akinek a személyes érintettsége adta az ötletet, hogy Down-szindrómás gyermekeket és családjukat hívja össze egy közös ünneplésre.
Dr. Zöld László Csabáné elmondta:
Rózsahegyi Zsoltné (Marika) az ételosztás kapcsán keresett meg engem, közben pedig felmerült az ötlet, hogy valósítsunk meg közösen egy rendezvényt Down-szindrómásoknak, hiszen az ő kisunokája is ezzel született. Szerette volna, ha a lányával közösen, – aki Angliában él – tapasztalatot tudnának cserélni a többi szülővel. Természetesen örömmel segítettem neki ebben, így jöttünk össze negyvenen egy nagyon jól sikerült rendezvényen.
A főszervező köszöntőjében elmesélte, hogy a lányával Angliában élő unokája is Down-szindrómás, ez pedig rengeteg feladattal jár.
Azóta teljesen átértékelődött az életünk és szívünkön viseljük a Down-szindrómás gyerekek sorsát – fogalmazott.
A rendezvénnyel fő céljuk az volt, hogy egy kis plusz színt tudjanak vinni a hozzájuk hasonló családok hétköznapjaiba és a tapasztalatcsere, amivel segíthetik a későbbiekben is egymást.
A gyerekek szemmel láthatólag nagyon jól érezték magukat és kitörő örömmel fogadták az ajándékokkal teli zsákkal érkező Mikulást, aki zenés műsorral is kedveskedett nekik a gitárján. A közös ének és fotózkodás után többen kipróbálták magukat a bowlingpályán is.
Az összejövetelről és a további tervekről Rózsahegyi Zsoltnét kérdeztük.
Szeretnénk kicsit felhívni az emberek figyelmét, hogy inkább legyünk figyelmesek, segítsünk egymáson és hát ezek a szülők előtt le a kalappal, hiszen ez egy huszonnégy órás szolgálat – hangsúlyozta.
Terveznek további közös programokat is a jövőben?
Ötletelünk és ha majd sikerül a szülőkkel tartani a kapcsolatot, akkor talán majd ők is segítenek ebben. Mi gondoltunk arra, ha jön a tavasz és szabadon utazhatunk, akkor bérelnénk egy buszt és elmennénk egy napra az állatkertbe vagy valami olyan programot csinálni, ami egy kicsit összekovácsolná ezt a társaságot. Szóval gondolkodunk ilyenekben vagy esetleg egy alapítványt csinálni és azon keresztül talán mások is tudnának csatlakozni a támogatásunkhoz. Mindenképpen a gyerekeket szeretném patronálni, hogy egy kicsit nyitottabbak legyenek és szívesen menjenek közösségbe és felszabadultan tudják élni a hétköznapjaikat, mert ők mindannyian egytől-egyig értékes emberek. Ennyi szeretetet mástól nem hiszem, hogy tudunk kapni, úgyhogy mi boldogok vagyunk és úgy könyveljük el, hogy azért kaptuk a családba a kisunokánkat, azért választott ki minket Isten, mert mi tudjuk a legjobbat adni neki.
