IV. Károly, az utolsó magyar király és felesége, Zita királyné, miután megfosztották őket a tróntól,
1921. november 1-jén vonattal érkeztek Bajára, hogy aztán a Dunán várakozó monitorokon (Glowworm, Lady Bird) elhagyják Magyarországot.
„Igyekezetem mindig és mindenben az Isten akaratának a lehető legtisztább felismerése és követése volt. az emberileg elérhető legtökéletesebb módon.” – mondta a király száműzetése idején, nem sokkal a megbetegedése előtt.
Erről az eseményről emlékeztek meg november 4-én csütörtökön a KÉSZ szervezésében a Bajai Eötvös József Főiskola előadótermében. A rendezvényen részt vett részt vett Őexcellenciája Habsburg- Lothringen Eilika, Zsigó Róbert államtitkár, Baja és térsége országgyűlési képviselője, Vedelek Norbert, a KÉSZ bajai elnöke, Tarján Levente, a KÉSZ tiszteletbeli elnöke, díszpolgár, dr. Szilágyiné dr. Szinger Ibolya rektor, dr. Neparáczki Endre archeogenetikus és Kissné Kovács Emőke történész.
A megemlékezésen kötelező volt a maszkhasználat mindenki biztonsága érdekében. Vedelek Norbert örömét fejezte ki, hogy legalább még adódott lehetőség még arra, hogy közösen ünnepelhessenek az egybegyűltek.
„Száz évvel ezelőtt városunk bekerült a világtörténelmi események középpontjába, száz évvel ezelőtt itt Baján érintette utoljára magyar király lába a magyar földet – mondta el bevezetőjében. – Több évszázados korszak zárult le országunk életében.”
Hozzátette, a kommunista időszakban nem emlékeztek meg erről az eseményről, amit végül civil szervezetként a KÉSZ karolt fel, hogy megőrizzék IV. Károly emlékét, majd egy emléklappal megköszönte a rendezvényt az ötletgazdának, Lehoczki Imrének, a város főépítészének.
Tarján Levente köszöntőjében megemlítette, hogy több figyelmet kellene fordítani erre a történelmi eseményre, amit szinte sehol nem említenek a médiában. Felidézte a a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége bajai csoportjának megalakulását is és egy gyerekkori emlékét, amikor a nagypapája mesélt a királyokról, megemlítve köztük Károlyt is.
„Utolsó királyunk már gyermekkorában megkapta édesanyjától azt a hitbéli elhivatottságot, amely aztán egész életét végig kísérte. Ebben a rövid, mégis jelentőségteljes 35 esztendőben különösen nagy szerepet töltött be az oltári szentség. Feljegyezték róla, hogy akárhol élt, lakhelyén mindig volt kápolna, ahol éjszakánként gyakran imádkozott csöndben és magányban z örök mécses fényénél. Vallásos hite nagyfokú empátiával, a szegények iránti együttérzéssel párosult, uralkodása kezdetén példaértékű szociális törvénykezésbe kezdett, és ő hozta létre a világ első népjóléti minisztériumát is” – mondta el Zsigó Róbert államtitkár, Baja és térsége országgyűlési képviselője beszédében.
Őexcellenciája Habsburg- Lothringen Eilika magyarul osztotta meg a közönséggel gondolatait a száz éve lezajlott történésekről, betekintést engedve a királyi család hétköznapjaiba is. Ezután tematikus előadások következtek: Kissné Kovács Emőke előadását egykori levelek, dokumentumok és újságcikkek kivetítésével színesítette, dr. Neparáczki Endre archeogenetikus pedig IV. Károlyhoz szorosan nem kötődő, ám mégis érdekes és informatív előadást tartott a Kárpát-medence népeinek genetikai eredetéről.
Kissné Kovács Emőke hangsúlyozta, nagyon fontos az, hogy a mai ember tudja miben él, hogy ahol él ott mik történtek, mert ezek mind befolyásolják azt, hogy hogyan élünk ma.
„Ha tisztában vagyunk a történelmünkkel, hogyha tudjuk, mi az, ami volt, akkor könnyebben hozunk döntéseket a jövőnkkel kapcsolatosan és IV. Károly és az ő családja mindenképpen példaként állhat akár a mai ember előtt is, hiszen ő egy kötelességtudó ember volt, aki nem a hatalomért akart visszatérni a trónjára, hanem azért, hogy bevégezze azt, amit a Jóisten rámért, hogy Magyarország méltó uralkodójaként töltse be az ő hívatását. Fontos tudnunk, hogy egy ilyen nemzeti tragédia helyszíne volt a városunk és tisztelnünk kell a hely történelmét, a hely szellemét.”
A megemlékezés zárásaként a vendégek a Duna-híd bajai oldalán található IV. Károly lépcsőnél koszorúkat helyeztek el.
